Fülembe suttog, keringőre kér.
Szemembe szórja tűnt idők porát,
Bőrömet arannyal színezi át.
Homlokon csókol gyöngéden a Nap,
Kacag a homok a talpam alatt.
Hullámok karolják karcsú bokám,
Hajnali harmatból szövik ruhám.
Vibrál a távol, elvakít a fény,
Sirályok húznak egy felhőt fölém.
Bágyadtan mormol a tenger, s hagyom,
Lebegjen lelkem a fehér habon.
Szívemben bújócskát játszik egy dal.
Nagyapám dúdolja, míg betakar.
Álom száll szememre, ringat az ágy,
Könnyeim mossák tűnt idők porát.
No comments:
Post a Comment