Állókép

Egy mozdulat csupán a végtelen.

Zuhanni összetörve, védtelen,

Mint szürke lét a szürke semmiben,

Eltűnni mindörökre, névtelen.

Az izmok tónusát még láthatod.

Tökéletessé tenni nem fogod.

Az elhibázott mozdulat konok,

Hívatlan vendéged marad, tudod.

Egy játék volt csupán, veszélytelen.

Bolondos társaság a képeken.

Színes, zajos, megállni képtelen.

Hová lehettek mind, oly hirtelen?

A furcsa csönd tragédiát kiált,

Egy vad sikolyt, egy szörnyű csattanást.

S magányba zár a hallgatag világ.

Csak rémület maradt. A film megállt.