The hills have dried to yellow,
The sky is pale, sun-bleached blue.
The distance plays with dull lights
Tiredly stumbling to you.
The city sweats in the dust,
Exhales hot vapor with sighs,
When night melts onto the walls,
It opens its million eyes.
The dawn is loud with sparrows,
But as it turns into day,
The garden dives in the heat
And only silence remains.
The branches cradle dried figs,
The apples are walnut size,
A snail thirstily wanders
And looks for clouds in the skies.
I love you, summer, so much,
Even when you're worn and old.
Keeping my sweet memories
You promise fall will be gold.
Augusztus
Sárgára száradtak a dombok,
Napszítta kék az ég.
Fáradt, fakó fényekkel játszik
A szemedbe botló messzeség.
Porban piheg, izzad a város,
Forró párát lehel,
S ha ráolvad az éj, millió
Csöpp szemét sóhajtva nyitja fel.
Madaraktól hangos a hajnal,
De pár óra alatt,
A kertre omló hőség nyomán
Csak halkan moccanó csönd marad.
Aszalt fügéket dajkál az ág,
Zörög a mandula,
Alig diónyi almák között
Szomjasan vánszorog a csiga.
Én szeretlek nyár, így vénen is,
Bágyadtan, betegen.
Benned őrzöm az emlékeim,
S te aranyló őszt ígérsz nekem.
