Translated by Natasha Wimmer
“Nothing happened today. And if anything did, I’d rather not talk about it, because I didn’t understand it.”
“You can woo a girl with a poem, but you can't hold on to her with a poem. Not even with a poetry movement.”
“The desperate reader (and especially the desperate poetry reader, who is insufferable, believe me) ends up by turning away from books. Inevitably he ends up becoming just plain desperate. Or he's cured!”
“You have to live your life, that's all there is to it. A drunk I met the other day on my way out of the bar La Mala Senda told me so. Literature is crap.”
“If I'd known, Ulises Lima would never have left Mexico City, but sometimes I'm like that, impulsive, and in the end what's meant to be will be, because we're puppets in the hands of fate, aren't we?”
“Freedom is like a prime number.”
“I try to be pleasant and sociable, I try not to rush the passage from comedy to tragedy. Life does a fine job on its own.”
“But then I thought that life (or the specter of life) is constantly challenging us for acts we've never committed, and sometimes for acts we never even thought of committing.”
“It wasn't a punishment but a new wrinkle. It gave us a glimpse of ourselves in our common humanity. It wasn't proof of our idle guilt but a sign of our miraculous and pointless innocence.”
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
Fordítottta Kertes Gábor
„Ma nem történt semmi. És ha mégis történt valami, arról jobb nem beszélni, mert nem értettem.”
„Verssel meg lehet hódítani egy lányt, de nem lehet verssel megtartani. De még egy egész költészeti mozgalommal sem.”
„Az elkeseredett olvasó (és még inkább az elkeseredett verskedvelő ‒ ez utóbbi elviselhetetlen fajta, higgyék el nekem) végül elfordul a könyvektől és óhatatlanul szimplán csak elkeseredett lesz. Vagy meggyógyul!”
„Élni kell az életet, ez mindennek a lényege, ilyen egyszerű. Ezt egy alkesz mondta nekem, akivel egyszer a La Mala Senda bárból kifelé jövet találkoztam. Az irodalom nem ér semmit.”
„Ha tudtam volna, Ulises Lima ki nem teszi a lábát Mexikóvárosból, de hát az ember már csak ilyen, lelkes, és aminek meg kell történnie, az végül meg is történik, csak bábok vagyunk a sors kezében, nem igaz?”
„A szabadság olyan, mint egy prímszám.”
„Igyekszem kedves és barátságos lenni, nem siettetem az utat a komédiából a tragédiába, azt úgyis elintézi az élet.”
„De aztán eszembe jutott, hogy az élet (vagy az illúziója) szüntelenül olyan tettekért hív párbajra minket, amelyeket sosem követtünk el, sőt néha olyan tettekért is, amelyeket meg sem fordult a fejünkben elkövetni.”
„Nem büntetés volt, hanem egy ránc, amely hirtelen kisimult, és mi végre megláthattuk egymást közös emberségünkben. Nem renyhe bűneink bizonyítéka volt, hanem csodálatos és hiábavaló ártatlanságunk jele.”
No comments:
Post a Comment