28 May 2021

Kurt Vonnegut: A Man Without a Country

“Do you realize that all great literature [...] are all about what a bummer it is to be a human being?"

Evolution can go to hell as far as I am concerned. What a mistake we are."

‘Socialism is no more an evil word than Christianity’. Socialism no more prescribed Joseph Stalin and his secret police and shuttered churches than Christianity prescribed the Spanish Inquisition. Christianity and socialism alike, in fact, prescribe a society dedicated to the proposition that all men, women, and children are created equal and shall not starve."

The truth is, we know so little about life, we don't really know what the good news is and what the bad news is."

We are here on Earth to fart around. Don't let anybody tell you any different."

We humanists try to behave as decently, as fairly, and as honorably as we can without any expectation of rewards or punishments in an afterlife."

Humor is a way of holding off how awful life can be, to protect yourself. Finally, you get just too tired, and the news is too awful, and humor doesn't work anymore."

I'm simply along for the ride to see what happens to this body and this brain of mine."

There have never been any Good Old Days, there have just been days."

 


 








Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Fordította Békési József

„Észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások [...] mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni?

Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk.

A szocializmus semmivel sem gonoszabb szó, mint a kereszténység. A szocializmusból ugyanúgy nem következik Joszif Sztálin meg a titkosrendőrség meg a templomok bezárása, mint ahogy a kereszténység sem áll ok-okozati viszonyban a spanyol inkvizícióval. Mi több, a szocializmus és a kereszténység egyaránt egy olyan társadalmat ír elő, mely amellett az alapelv mellett kötelezi el magát, hogy minden férfi, nő és gyermek egyenlőnek teremtetett, és hogy senkinek sem lenne szabad éheznie.”

Az igazság az, hogy olyan keveset tudunk az életről, hogy még azt sem tudjuk, hogy melyik a jó hír, és melyik a rossz.

Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!

Mi humanisták igyekszünk a lehető legtisztességesebben, legméltányosabban és legbecsületesebben viselkedni, de anélkül, hogy ezért bármiféle jutalmat vagy büntetést várnánk a túlvilágon.

A humor egy eszköz arra, hogy távol tartsuk magunktól az élet nehézségeit, egy eszköz arra, hogy megvédjük magunkat. Az ember a végén belefárad, a hírek továbbra is szörnyűek, és a humor is megszűnik működni.

Csak útitárs vagyok, aki kíváncsian nézi, mi fog történni ezzel a testtel és ezzel az aggyal.

Soha nem létezett semmiféle azok a régi szép idők, mindig is csak a mindennapok voltak.




21 May 2021

Roberto Bolaño: The Savage Detectives

Translated by Natasha Wimmer

“Nothing happened today. And if anything did, I’d rather not talk about it, because I didn’t understand it.”

You can woo a girl with a poem, but you can't hold on to her with a poem. Not even with a poetry movement.

The desperate reader (and especially the desperate poetry reader, who is insufferable, believe me) ends up by turning away from books. Inevitably he ends up becoming just plain desperate. Or he's cured!

You have to live your life, that's all there is to it. A drunk I met the other day on my way out of the bar La Mala Senda told me so. Literature is crap.

If I'd known, Ulises Lima would never have left Mexico City, but sometimes I'm like that, impulsive, and in the end what's meant to be will be, because we're puppets in the hands of fate, aren't we?

Freedom is like a prime number.

I try to be pleasant and sociable, I try not to rush the passage from comedy to tragedy. Life does a fine job on its own.

But then I thought that life (or the specter of life) is constantly challenging us for acts we've never committed, and sometimes for acts we never even thought of committing.

It wasn't a punishment but a new wrinkle. It gave us a glimpse of ourselves in our common humanity. It wasn't proof of our idle guilt but a sign of our miraculous and pointless innocence.

 



 








Roberto Bolaño: Vad nyomozók

Fordítottta Kertes Gábor

„Ma nem történt semmi. És ha mégis történt valami, arról jobb nem beszélni, mert nem értettem.”

„Verssel meg lehet hódítani egy lányt, de nem lehet verssel megtartani. De még egy egész költészeti mozgalommal sem.”

„Az elkeseredett olvasó (és még inkább az elkeseredett verskedvelő ‒ ez utóbbi elviselhetetlen fajta, higgyék el nekem) végül elfordul a könyvektől és óhatatlanul szimplán csak elkeseredett lesz. Vagy meggyógyul!”

„Élni kell az életet, ez mindennek a lényege, ilyen egyszerű. Ezt egy alkesz mondta nekem, akivel egyszer a La Mala Senda bárból kifelé jövet találkoztam. Az irodalom nem ér semmit.”

„Ha tudtam volna, Ulises Lima ki nem teszi a lábát Mexikóvárosból, de hát az ember már csak ilyen, lelkes, és aminek meg kell történnie, az végül meg is történik, csak bábok vagyunk a sors kezében, nem igaz?”

„A szabadság olyan, mint egy prímszám.”

„Igyekszem kedves és barátságos lenni, nem siettetem az utat a komédiából a tragédiába, azt úgyis elintézi az élet.”

„De aztán eszembe jutott, hogy az élet (vagy az illúziója) szüntelenül olyan tettekért hív párbajra minket, amelyeket sosem követtünk el, sőt néha olyan tettekért is, amelyeket meg sem fordult a fejünkben elkövetni.”

„Nem büntetés volt, hanem egy ránc, amely hirtelen kisimult, és mi végre megláthattuk egymást közös emberségünkben. Nem renyhe bűneink bizonyítéka volt, hanem csodálatos és hiábavaló ártatlanságunk jele.”




 







17 May 2021

At the party of life

 
The brain is blunting, the legs are heavier...
Our time flows away through the gaps of today
as the sand among the fingers.
In our hands, only delight-nuggets remain,
happiness-weeds, gravel, and clay...
Too little to dance, but enough to stay.
 

















 
Az élet bálján

Tompul az agy, nehezedik a láb...
Napjaink résein úgy folyik át
az idő, mint száraz ujjaink között
a homok, kezünkben öröm-rögök,
boldogság-gyomok, kavics és agyag...
Kevés a tánchoz, de elég, hogy maradj.
 




 
 
 
 


15 May 2021

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five

 

“And Lot's wife, of course, was told not to look back where all those people and their homes had been. But she did look back, and I love her for that, because it was so human. So she was turned into a pillar of salt. So it goes.”

Like so many Americans, she was trying to construct a life that made sense from things she found in gift shops.

Well, here we are, Mr. Pilgrim, trapped in the amber of this moment. There is no why.

He supposed that the intent of the Gospels was to teach people, among other things, to be merciful, even to the lowest of the low. But the Gospels actually taught this: Before you kill somebody, make absolutely sure he isn't well connected. So it goes.

One of the main effects of war, after all, is that people are discouraged from being characters.

Trout, incidentally, had written a book about a money tree. It had twenty-dollar bills for leaves. Its flowers were government bonds. Its fruit was diamonds. It attracted human beings who killed each other around the roots and made very good fertilizer.

Dresden was like the moon now, nothing but minerals. The stones were hot. Everybody else in the neighborhood was dead.

One thing was clear: Absolutely everybody in the city was supposed to be dead, regardless of what they were, and that anybody that moved in it represented a flaw in the design. There were to be no moon men at all.












Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Fordította Nemes László

„És Lót feleségének persze megmondták, hogy ne tekintsen hátra, oda, ahol az emberek éltek, ahol az otthonaik voltak. De ő mégis hátratekintett, és én szeretem őt azért, mert az olyan emberi volt. Így hát Lót felesége sóbálvánnyá vált. Így megy ez.‟

Akárcsak oly sok más amerikai, ő is igyekezett valami értelmes életet kiépíteni maga körül azokból a holmikból, amiket az ajándékboltokban talált.

Nos, Mr. Pilgrim, erről van szó. Itt vagyunk, rabul ejtve e pillanat borostyánjában. És nincs miért.

Feltételezte, hogy az evangéliumok szándéka, egyebek közt az is, hogy az ember irgalmas legyen, még a nyomorultak legnyomorúságosabbjaihoz is. Az evangéliumok azonban gyakorlatilag azt tanítják: Mielőtt valakit megölsz, győződj meg teljes biztonsággal, hogy nincsenek-e az illetőnek jó összeköttetései. Így megy ez.

Végeredményben éppen ez a háború egyik legfőbb hatása: elveszi az emberek kedvét és bátorságát attól, hogy jellemek legyenek.

Mellékesen szólva, Trout írt egy könyvet egy pénztermő fáról. A levelei húszdolláros bankjegyek voltak. A virágai államkötvények. A gyümölcsei gyémántok. A fa vonzotta magához az emberi lényeket, akik ott, a fa tövében mind megölték egymást, és ebből nagyon jó trágya lett.

Drezda most olyan volt, mint a hold: semmi egyéb, csak ásványi anyagok. A kövek forrón izzottak. S a környéken rajtuk kívül minden halott.

Egy dolog nyilvánvalónak tűnt: ebben a városban minden teremtett lélektől függetlenül attól, hogy ki vagy mi volt azelőtt ‒ elvárták, hogy halott legyen. És ha valaki még megmozdult, az csak azt jelenthette, hogy hiba csúszott a terv kivitelébe. Holdlakó emberek itt nem létezhettek.