23 December 2018

Wordlessly


The sky split up today,
and I could see the trace
of the lonely God
through the shiny break.

I saw his tousled hair,
his gloomy thoughtful eyes,
wrinkled by troubles,
shaded by the clouds.

He sadly looked at me,
I had so much to ask,
but the words were lost
in the purple dusk.

The world was blind and deaf,
I stood there like a child,
frightened and alone,
with the growing night.



















Szótlanul


Ma felhasadt az ég,
S a fénylő résen át
Megláthattam Isten
Tiszta lábnyomát.

S láttam komoly szemét,
A felhőt homlokán,
Reszketőn simított
Végig ősz haján.

Nézett rám könnyezőn
A bíbor alkonyon,
Egy kisgyerek les át
Így a kulcslyukon.

Ó, hány kérdés gyötört!
De hangom elhagyott.
Szemlesütve álltam.
Minden hallgatott.

A fény lassan kihunyt,
A függöny földre hullt.
Nem volt többé jövő,
S elveszett a múlt.





































Skywatch Friday
dVerse