Growing up

I've been waiting

- for almost thirty years -

that I will finally grow up.
But I feel like
I’m still just pretending:

drinking wine, a little,

while preparing dinner,

and there is the coffee

in the morning…

It smells like the old kitchen...

The small Sokol was speaking

on the top of the fridge

- it had a worn-out

brown leather case -

with a wire attached

to the light switch

- Daddy tinkered it...
The lunch was

already wrapped up.

Aftershave scented…

Sometimes a bit

also its taste…
At a quarter past seven,

we went to school.

My little sister and I.

It was so simple.

A familiar,

one-way street,

solicitous eyes followed,

took care of us...
Then I noticed

I was going alone.
And I felt proud,

as when I was five

and realized that

no one held my bike.

And there came

partings of the ways,

series of involved

roundabouts.

Potholes, dead ends ...
Hooted sweeping past years ...
I thought I would grow up

by the time I get here ...
Coffee fragranced kitchen. And I...
Sometimes, I play an adult.
Like back in the days.

Felnövök egyszer

Várom – már, vagy
harminc éve –, hogy
egyszer végre
felnövök,
de mintha még most is
csak megjátszanám:
ha főzök, bort iszom,
és reggelente ott a kávé...
Illata, mint a régi konyháé...

Szólt a kis Sokol a hűtő tetején
– ütött-kopott barna bőrtokja volt –
egy dróttal a villanykapcsolóba
kötve – apu bütykölte...
A tízórai már becsomagolva várt.
Arcszesz illatú ... egy kicsit
néha az íze is... Negyed nyolckor
suliba mentünk. A húgom meg én.

Olyan egyszerű volt.
Ismerős, egyirányú utca,
féltőn kísérő tekintetek...
Majd észrevettem,
hogy már egyedül megyek,
és büszke voltam,
mint ötévesen, amikor
rájöttem, hogy a biciklit
nem fogja senki sem.

És jöttek az útelágazások,
kusza körforgalmak sora.
Kátyúk, zsákutcák...
Tülkölve elszáguldó évek...
Azt hittem, felnövök,
mire ide érek...
Kávéillatú a konyha. És én
– néha – felnőttet játszom.
Mint annak idején.

Our World Tuesday
Skywatch Friday
ABC Wednesday

January

Frail, frozen lamplight.
Footprints huddling together
shyly behind us.

Január

Fagyott lámpafény.
Mögöttem összebújó,
fázós lábnyomok.

 

Skywatch Friday
Our World Tuesday

Like a child

Look at me. I'm like a child.
The harder you punish,

the more I will be cussed.

And while I am standing in the corner, with my thoughts,
I wish I were an orphan, to hurt you, just because...
You have no words to me, so I am sure I am right...

Seeing your endless anger, I feel I have to fight.

Look at me. I'm like a child.

Please show me your kind face,

please turn to me with love.

And I promise I will be good.

Ima

Nézz rám! Olyan vagyok, mint egy gyerek.

Ha büntetsz, egyre komiszabb leszek.

S amíg gondolkodom a sarokban állva,

Dacból azt kívánom, bárcsak lennék árva.

És ha haragodban már nincs hozzám szavad,

Csak egy okot adsz rá, hogy eltaszítsalak.

Nézz rám! Olyan vagyok, mint egy gyerek.

Mutasd kedves arcod, kérlek, szeress!

S én ígérem, jó leszek.

Before sunrise


Skywatch Friday
Our World Tuesday
dVerse