November dawn

blanketed in fog
houses huddling together
winter is knocking

Novemberi hajnal

ködpaplan alatt
összebújnak a házak
kopogtat a tél

Our World Tuesday
Skywatch Friday

Old times

When the days still went on foot,
stopped to stare the glowing dawn,
stood aside to take a rest,
bent for an amazing stone.

When the love was simply love,
You and I until the death,
when the time was not a load,
when that stone could be a pledge. 

St. Martin’s day goose reminded me of this old photo
of my gramdmother (in the darker dress) and her sister.

Régi idők

Amikor a napok még gyalog jártak,
és megcsodálták a hajnali eget,
az árokparton pihentek egy kicsit,
felvettek a porból egy fénylő követ.

A rohanó idő még nem volt teher,
kincset ért az úton talált szép kavics,
együtt, kéz a kézben, át az éveken,
ilyen egyszerű volt a szerelem is.

The photos were made sometime in the forties.

Fragment

I’ve already felt the taste of the fall,
I’ve found heaven here on the earth.
I’ve already built and ruined my wall,
I’ve measured the weight of the words.

Töredék

Láttam már minden naplementét,
Álltam a szivárvány alatt,
Megmértem a szavak súlyát,
Megmásztam minden falat.

Skywatch Friday