When the light slowly softens to blond,
And time is born from the scents of spring,
When every wing-beat becomes a song,
When I’m a silly, light breath of wind.
Mandulavirágzás
Amikor festménnyé szelídül a fény,
És idővé tágulnak az illatok,
Amikor dallá lesz minden szárnycsapás,
Amikor bolondos, könnyű szél vagyok.
Skywatch Friday
27 March 2017
20 March 2017
Daughter of March
I was born with the first sunrays.
My cradle was rocked by the Spring.
I've never run out of daydreams.
I've always walked against the wind.
Március lánya
A felkelő nappal születtem.
A tavasz volt könnyelmű dajkám.
Vad álmain nevelt fel engem.
Majd itt hagyott vén fejjel, árván.
My cradle was rocked by the Spring.
I've never run out of daydreams.
I've always walked against the wind.
Március lánya
A felkelő nappal születtem.
A tavasz volt könnyelmű dajkám.
Vad álmain nevelt fel engem.
Majd itt hagyott vén fejjel, árván.
16 March 2017
10 March 2017
It's time
I should have been reconciled
with the time and with my life,with all that I did not find,
with all that I left behind.
I should have been reconciled
with the future, with the past,
to accept all what have gone,
and to love what just will come.
I should have been reconciled
with all wrinkle 'round my eyes.
Wash the soul creased on my face,
blanch over in Lethe's waves.
blanch over in Lethe's waves.
***
Ideje lenne
But I’m just standing dazed.
Look, I have everything.
The world probably waits
for me, I’d like to think.
I wait, and wait ever,
only heaven knows, why.
The happiness once more
opens at my blind eye.
While worn out, dusty dreams
still come and go in rows,
I cry for the woman
who I never was.
Ideje lenne
Békülnöm kéne már
Az élettel, az idővel.
Mindennel, amit megadott,
Mindennel, amit még nem vett el.
Békülnöm kéne már
A tegnappal, a jövővel.
Elfogadni, ami elmúlt,
S szeretni, ami még nem jött el.
Békülnöm kéne már
Önmagammal, a tükörrel.
Arcomra gyűrődött lelkem
Lemosni a Léthe vizével.
*
De én csak állok kábán.
Nézd, megvan mindenem!
A világ talán vár rám,
Titkon még azt hiszem.
És várok, várok egyre.
A jó ég tudja, mit.
A boldogság egy percre
Még vak szememre nyit.
S míg elnyűtt, poros álmok
Jönnek-mennek sorban,
Én siratom az asszonyt,
04 March 2017
We walk along
We walk along. The pain reaches the ground.
The loaded wain. We can't leave it behind.
Our gloomy heads are sometimes hit by sticks.
Don't mind, we just take down some stars on it.
We walk along. Our traces on the fields.
The wounds of sky get overgrown with weeds.
Ballagunk
Ballagunk, a bánat földig ér.
Hátunk mögött a megrakott szekér.
Néha bús fejünkre sújt a bot.
Sebaj, szakítunk rá egy csillagot.
Ballagunk, térdig kopott a rét.
Gazok növik be fönn az ég sebét.
The loaded wain. We can't leave it behind.
Our gloomy heads are sometimes hit by sticks.
Don't mind, we just take down some stars on it.
We walk along. Our traces on the fields.
The wounds of sky get overgrown with weeds.
Ballagunk
Ballagunk, a bánat földig ér.
Hátunk mögött a megrakott szekér.
Néha bús fejünkre sújt a bot.
Sebaj, szakítunk rá egy csillagot.
Ballagunk, térdig kopott a rét.
Gazok növik be fönn az ég sebét.
Subscribe to:
Posts (Atom)