a végtelent figyeltem.
Ahol két párhuzamos összeér.
Magasfeszültségű drótok...
Mögöttük a repceföld és az ég
egymásba mosódott,
s a türkiz színű réten
hatalmas pitypang volt
a délutáni Hold.
Egy könnyű szellő
jött hirtelen:
sápadt kis holdpihék
szálltak szerteszét,
s a földből kihajtott sok száz
parányi holdvirág.
Szedtem belőlük
egy maroknyi csokrot,
álomillatút,
és most a padláson
szárítom vigyázva:
repcesárga fénye
megmaradjon
a sötét éjszakákra.
No comments:
Post a Comment