Nagyfiamnak

Dininek

Játszani akartam.

Hát idehoztalak, erre az ingatag, bizarr világra.

És dajkáltalak.

Beszívtam édes illatod.

Azt játszottam, hogy felnőtt vagyok.

És megérleltek lassan a hátunk mögött

szaporán sorjázó napok.

Jó játék volt.

A legszebb kaland.

Gyémántnál fénylőbb minden pillanat.

Az egész világot fedeztem fel újra

általad.

Jó játék volt.

Figyelni, ahogy felnősz.

Húsz év, mint egy kedves gondolat,

úgy elszaladt.

Jó játék volt.

Most mégis sírok,

pedig tudtam, egyszer majd el kell engedjelek.

Nézd, belekékültek ujjaim,

olyan erősen fogtam eddig a kezed.

De...

Jó játék lesz.

Figyelni, ahogy építgeted

– mint nemrég kockákból házat, kerteket –

a saját életed.

2013. május 7.