Állok az ablak előtt, figyelem, hogyan ébred a város.
Kúszik a házfalakon le a fény, belehullnak az álmok.
Kúszik a házfalakon le a fény, belehullnak az álmok.
Oszlik a hajnali köd, dübörögve elindul az új nap.
Itt szemeteskocsi tülköl, amott kerekek nyikorognak.
Csörren a zárban a kulcs, az öreg kapu álmosan ásít,
Hordja a szél a ledér kamasz éjszaka partiruháit.
Szólnak a hírek, az óra ketyeg, sietősek a léptek.
Munka, örök rohanás, suli, gond: kusza album az élet.
Nyitva az ablak, a Nap belekortyol a habba a kávén,
Orra alatt marad egy pici felleg; elillan az árny, és
Indulok én is, a parkban a gesztenyefák sora rám vár,
S csak nekem int oda Janus a bástya kopott kapujánál.
Koppan a léptem, a macskakövek felidézik a múltat,
Kondul a büszke harang, szép hangjai szertegurulnak.
Koppan a léptem, a macskakövek felidézik a múltat,
Kondul a büszke harang, szép hangjai szertegurulnak.
Táncol a fényben az utca, kihajtanak újra az álmok,
No comments:
Post a Comment