Egykor

Ildikónak

Két pöttömnyi lányka,

Egy szőke és egy szőkébb,

Életük nyaranta,

Egykor még, összeszőtték.

Egy kádban pancsoltak

A rózsalugas mellett,

S mindketten nyafogtak,

Ha ebédelni kellett.

Bújócskát játszottak

Az erdőszéli házban,

Majd együtt aludtak

Nagy dunyhák közt az ágyban.

Egyforma ruhában,

Ha kirándulni mentek,

Be nem állt a szájuk,

Vég nélkül csicseregtek.

Nem mindig értették,

Miről beszél a másik,

De ez gyerekkorban

Még nem is igen számít.

Balaton vizében

Sok nyár fürdött azóta,

Más ma már a világ,

De ugyanaz a móka.

Felnőtt a két lány is,

A szőke és a barna,

Erre jár az egyik,

A másikuk meg arra.