Néha

Mert Isten néha félrenéz,

Ha lábad olykor félrelép,
És néha arra sem figyel,

Ha ígéred, hogy jó leszel.

Mert Isten néha rád se néz,

Ha egymagadban járva félsz,

És néha akkor sem felel,

Ha fontos dolgot kérdezel.

Mert Isten néha elszalad,

Ha benne látod önmagad,

És néha észre sem veszed,

Hogy nagy titokban még szeret.

Mert Isten mindig sírni hagy,

Ha hajszolsz édes álmokat,

De néha féltve átölel,

Még akkor is, ha nem hiszel.

***

Mert Isten téged is becéz,

Ha egymagadban sírva félsz,

És féltve, óvón átölel,

Még akkor is, ha vétkezel.

Mert Isten mindig ad, ha kérsz,

Ha hozzá néhanap betérsz.

És föl, magához, úgy emel,

Hogy könnyű, tiszta fény leszel.

Mert Isten biztos pont marad,

Ha összetörték álmodat,

S az úton kézen fog, vezet,

Ha célod végleg elveszett.

Mert Isten mindig bízni hagy,

Hogy nem leszel sosem magad,

De végül mégis elfelejt,

Csak összegyűr, s a porba ejt.