Valamikor, pár évvel ezelőtt, vettem hat darab szuflé formát. Nem mintha valaha is szuflét akartam volna készíteni, csak beleszerettem a vidám, tavaszi pasztellszínekbe.
Nos, nem koptak el a sok használattól. Egy szürke téli napon végül mégis eljött az ő idejük. Ehhez persze az is kellett, hogy elfelejtsük az ebédre szánt csirkét előző este kivenni a fagyasztóból. Szerencsére ott voltak mellette a jól bevált lazacszeletek, amik egy kis sós vízben, hátukon egy-egy citromkarikával, pillanatok alatt felolvadnak és puhára párolódnak. De a szokásos tejszínes lazac helyett, most szerettem volna valami különlegesebb ebédet az asztalra tenni. És akkor eszembe jutottak a színes kis formák. A többi már gyorsan ment.
A csirke mellé szánt paszternákot és két krumplit megtisztítottam, feldaraboltam és puhára főztem. Közben megpároltam és kis darabokra szedegettem a lazacszeleteket, adtam hozzájuk egy kis üveg apróra vágott kapribogyót, majd a elosztottam a kivajazott formák alján. (Ez így nem is igaz, mert a gyerekek osztották el ☺!) Természetesen maradt egy jó adag, amit póriasan csak egy lábosba tettünk. Ez lett az ebéd nem dizájnos része, azoknak, akik még éhesek maradtak. (Vagyis mindenkinek ☺.) Míg a fiúk porcióztak, én a paszternákot és a krumplit pürésítettem és ízesítettem egy kis mustárral és parmezánnal, majd elosztottuk a hal tetején. Végül szép aranyszínűre sütöttük, lefényképeztük, és jókedvűen mind megettük.
No comments:
Post a Comment