S ezernyi fény az alkonyatba csábít.
Fahéjas édes illat ott lebeg
A fák alatt, s a pillanat megállít.
A csönd fehér pihékkel átkarol,
Egy észrevétlen gondolat felébred,
Harang szavára szíved úgy dobol,
S rég elhagyott utakra visz ma lépted.
A Múlt kopog kopott kövek során,
Az ócska pad remegve megnyikordul.
A lelked elmereng a bús csodán,
És tiszta szép hitet zokogva koldul.
Ma újra rád talál az elveszett,
Örök meséket álmodó gyerek.
No comments:
Post a Comment