domb fölé az alkonyat,
s a gyerekzsivaj lassan elhalt
a hófödte fák alatt.
Léptem nyomán ropog a hó,
hazafelé ballagok,
hátam mögött hancúroznak
égből leszállt angyalok.
Vágyakozva lestek minket
föntről egész délután,
hisz náluk nincsen se hó, se jég,
örök tavasz van csupán.
Ám, hogy csillag gyúlt az égen,
leosontak csöndesen,
angyalszárnyuk fehér tollán,
csillag fénye megpihent.
Csilingelő kacagásuk
felverte a vidéket,
s a felhők mögül Jóistenke
mosolyogva lenézett.
Hempergőztek, hócsatáztak,
készült egy szép hóangyal,
domboldalról lesiklottak
ezüst holdfény szánjukkal.
Szobám ablakában ülve,
félálomban hallgatom,
hogy játszanak az angyalok,
a ház mögött, az udvaron.
a ház mögött, az udvaron.
Puha dunnám alá bújok,
és ma éjjel álmomban,
fehér tollú szárnyacskákkal,
angyal leszek a hóban.
No comments:
Post a Comment