A Mikulás egere

A kisegér akkor költözött a Mikuláshoz, amikor a fákról hullani kezdtek a levelek. Első útja a kamrába vezetett. Miután degeszre tömte pocakját, elindult, hogy valami kényelmes rejtekhelyet keressen magának. Az egyik szekrényben egy óriási, puha, piros zsákot talált. Nosza, rögvest nekilátott, és egy jókora lyukat rágott az aljába, majd befészkelte magát a zsák legmélyebb zugába, két redő közé.
Telt-múlt az idő. Leesett az első hó. Egy különösen hideg reggelen a Mikulás elővette piros zsákját, és jól telerakta apró játékokkal, mézeskalács-csizmácskákkal és csoki-mikulásokkal. Nem is sejtette, hogy egy kisegér szundikál békésen az ajándékok között. Sajnos a kisegér rágta lyukat sem vette észre. Gondosan bekötözte a zsák száját, nagyokat szusszantva aranycsengettyűs szánjára tette, és öreg rénszarvasait nógatva útnak indult.

Hosszú volt az út. Sebesen siklott a szán. A lyukas zsákból pedig egymás után potyogtak ki a játékok, csokik, mézeskalácsok. Alkonyodott, mire a csilingelő szán a város széléhez ért. Az első házak előtt megálltak. A Mikulás nekiveselkedett, hogy hátára vegye a zsákot.

– De hiszen ez teljesen üres! – kiáltott fel meglepetten. – Hová lettek az ajándékok?

Jól megrázta a zsákot, de bizony abból nem esett ki más, csak egy álmából felriasztott kisegér. A Mikulás észrevette a lyukat, és rögtön rájött, mi történhetett. Nekikeseredve lerogyott egy hókupacra, és arcát kezébe temette.

– Ó, jaj! Itt ez a sok kifényesített csizma, kis cipő! Mit szólnak majd a gyerekek, ha reggel üresen találják őket? Nagyon csalódottak lesznek.

A kisegér hallgatta, hallgatta a Mikulás kesergését, és nagyon megsajnálta. Törte a fejét, hogyan tehetné jóvá a történteket. Hirtelen eszébe jutott valami. Gyorsan elszaladt, és riadóztatta városi rokonait. Pillanatokon belül, csak úgy nyüzsögtek a szán körül az egerek. Egyik sem jött üres kézzel. Hoztak magukkal mindenféle földi jót: diót, mogyorót, mandulát, fényes héjú piros almát.

A Mikulás nem akart hinni a szemének, amikor felpillantott. Az egerek pedig tovább sürögtek-forogtak, és egykettőre megtöltötték az ablakokban várakozó cipőcskéket, csizmácskákat.

Így esett, hogy a gyerekek azon a télen sem vártak hiába a Mikulás ajándékaira.

És attól kezdve, bizony minden esztendőben kerül a nagy piros zsákba dió, mogyoró, mandula, és fényes héjú piros alma is.